A projekt száma: 2015-1-HU01-KA102-013393

 

0. nap: Csapatépítő tréning, Budapest, 2015.09.24. csütörtök
A gödöllői VSZC Madách Imre Szakközépsikola, Szakiskola és Kollégiumból jómagam, Foglné Sárosi Adrienn szakmai idegennyelv tanár és Bereczki Zsolt gyakorlati oktatásvezető kollégám kapott meghívást egy jó hangulatú csapatépítő tréningre, mely előállomása volt „A német-magyar duális képzés összehasonlítása-szakmai tapasztalatcsere Berlinben” témájú projektnek. A találkozót a Tempus Közalapítvány pályázatnyertese, az Eleven Európa Egyesülettől Nagy Ági szervezte külföldi partnere, a GEB (Gesellschaft für Europabildung) részvételével 2015.09.24-én Budapesten, az Egressy Gábor Két Tanítási Nyelvű Szakközépiksolában. Az 5 középfokú szakképző intézmény 10 fős magyar csapatának szaktanárai arra vállalkoztak, hogy kiutaznak a német tanulmányútra 2015.október 4-10. között. A program célja az volt, hogy támogassa az aktív szerepvállalást a diák és/vagy tanári mobilitásokban, kedvet csináljon a pályázatíráshoz, átfogóbb képet adjon a képzési rendszerekről, a hétköznapkban a tanítás részét képezze a gyűjtött tapasztalat és további nyertes projekteket egyeztessen a külföldi partnerekkel.

 

1. nap: Kiutazás Berlinbe 10.04. vasárnap
Kora délután indultunk útnak a Liszt Ferenc Reptérről Németországba. A csapattagok ismerősként üdvözölték egymást és szinte azonnal meg is kezdődtek az élénk szakmai beszélgetések. Már ekkor tudtuk, hogy nagyszerű hétnek nézünk elébe. Majd beköltöztünk a New Berlin nevű komfortos szállodábánkba. Végül egy kellemes hangulatú thai étteremben ismerkedtünk össze kedves vendéglátónkkal Güntherrel, aki a GEB iroda vezetője is egyben. Makra Ágit, fantasztikus tolmácsunkat is jobban megismerhettük, aki 1 évet tölt kint önkéntesként az irodánál. Ekkor egyeztettük a hét várható programpontjait is.

 

2. nap: 10.05. hétfő
A délelőttöt a GEB iroda és a német oktatási rendszer megismerésével töltöttük. A bemutatkozást mi kezdtük, s mindannyian ismertettük a delegáló iskolánk felépítését. Majd Günther rátért irodájának történetére. Kezdetben spanyol és francia diákcsoportokat fogadtak. 11 éve azonban küldenek hazájukból is cserediákokat. Kb. 300 diák érkezik hozzájuk évente és ugyanennyi látogat külföldre is tanulás vagy munkavállalás céljából.
A német közoktatási rendszer működése szintén nagyon érdekelte csoportunkat, ezért sok kérdést intéztünk vezetőnkhöz. Részletesen megismerhettük annak előnyeit és hátrányait is. A német oktatásba egyre több magáncég is bekapcsolódik, melyek színvonalas képzést nyújtanak, ha a diák meg tudja fizetni. A problémáik hasonlóak a miénkhez. Diákjaik a gimnáziumokat preferálják, nem a szakma tanulást. Az integrációt illetően a legfőbb nehézség, hogy a külföldiek nem beszélik a német nyelvet és a homogén osztályok nehezen alkalmazkodnak.
A duális képzés rejtelmeibe vezetett be ezután bennünket szervezőnk. A legnagyobb különbség a 2 ország képzésében az, hogy náluk a diák első körben felkeresi a számára szimpatikus gyakorlati helyet, s ha oda felvették, akkor ők intézik neki az iskolai képzést is. Nálunk ez többnyire fordítva működik.
Szó esett a céhek felépítéséről és fontos, szakmai színvonalat biztosító munkaerő-piaci szerepvállalásukról is.
Délután a csodás potsdami Sans Soucci rezidenciára látogattunk el a remek októberi időben. Csapatunk a vacsoránál ismét megtárgyalta a napi eseményeket, majd összegeztük a fenti témákat, s készültünk a következő napi programokra.

3. nap: 10.06. kedd
Reggel is a GEB irodában kezdtük meg munkánkat, melynek során bepillantást nyertünk az Európai Bizottság Erasmus+ nevű képzési programjaiba, mely főként a tanulókra koncentrál. Németországban 4 nemzeti iroda működik, nálunk a Tempus Közalapítvány végzi a a projektek koordinálását és népszerűsíti a magyar képzéseket a nemzetközi palettán. Lehetőségek tárháza nyílt meg előttünk hirtelen. Számos új és nagyon hasznos információval gazdagodtunk a nemzetközi partnerségi együttműködések, a tanári és tanulói mobilitásokat illetően. Már fogalmaztuk is mondatainkat arról, hogyan meséljük majd el otthoni kollégáinknak és diákjainknak a páratlan lehetőségeket. Részletesen megismertük az Erasmus történetét is, így átfogóbb képet kaphattunk. Nagyon lényeges, hogy azon diákoknak nyílik lehetőségük a külföldi tapasztalatcserére, akik beszélik a német és/vagy angol nyelvet. Ebben valódi megerősítést kaptam, s diákjaimnak is ezt fogom még jobban hangsúlyozni, de már számos konkrét kinti példán keresztül.
A délután a városházán telt az USE nevű szociális szervezetnél, ahol többnyire pszichésen sérült egyéneket képeznek és alkalmaznak, pl.: szakácsokat. Majd védett munkahelyen foglalkoztatják őket. Példaértékű volt számomra, ahogyan oktatják, kísérik és mentorálják az egyéneket. Rengeteg nehézség adódik velük kapcsolatban, de a folyamatos, szakszerű és sokféle támogatás segítségével megpróbálják bent tartani őket a képzésben. Van, aki a munkaerő-piacra is kikerül.
Egyre összeszokottabb csoportunk ezután megtekintette a város nevezetességeit Günther idegenvezetésével. Engem lenyűgözött a sokszínűség és pezsgés. Kedvenc helyünk az Alexander Platz lett, melyre naponta visszatértünk.
Ismét vacsora közben vitattuk meg a nap tanulságait, majd felkészültünk a másnapi témáinkra.

 

4. nap: 10.07. szerda
9 órára voltunk hivatalosak az ország legnagyobb vendéglátóipari iskolájába az OSZ Gastgewerbe/ Brillat-Savarin Schuléba. Szakács tanulók osztályfőnökeként lenyűgözött, hogy mintegy 4800 tanulót számlálnak, melyből 1300 szakács a 10 jól felszerelt tankonyhában gyakorolhat. Sok külföldi projektjük van. Korábban Kazincbarcikával is megvalósítottak egyet. Felajánlották nekünk is az együttműködésüket. Itt a diákok 20%-a külföldi. Nagyon jónak találtam, hogy a nappali rendszerű szakképzésbe felső korhatár nélkül vehetnek részt a tanulók, jelenleg 68 éves a legidősebb diák. Menza Projektjük során most a diákok végzik az iskolai étkeztetést. A 2012-es Kochfest-es projektjük egyik legfőbb mottója volt: „Multikulinarisch! Multikulturell!” Sokat tanultam az integrációról és motiváló erőt nyertem az otthoni projektoktatás bővítésére.
Délután az Ibis Hotelben hallgattunk előadást a képzésekről. A délelőtt megismert iskolából vannak itt a diákok gyakorlaton, méghozzá minden területet kipróbálva. Ez nagyon szimpatikus volt nekem, hiszen valódi pályaorientáció során derül ki, hogy a diák mely munkakörre lesz a legalkalmasabb Sajnos a vendéglátás ezen területén is csökken a jelentkezők száma.
Később még egy biliárd szalon műkdését mutatták be nekünk. Itt is minden munkakört kipróbálhatnak a tanulóik. Nagyszerű gyakorlat!
A nap záróeseménye a szokásos szakmai összefoglaló volt egy kellemes vacsora mellett.

5. nap: 10.08. csütörtök
A magas szakmai színvonalat jelző Netzwerk címmel rendelkező (HWK) Kézműves kamara 1200 órás mesterképzései voltak ma napirenden. 3 területet tartanak fontosnak: a magánszervezeteket, a szolgáltatást/(képzést) és a lobby-t. Kiváló előadónk a részletes prezentációját követően körbevezetett bennünket a gyakorlati oktatás tanműhelyeiben. Ez volt az egyik legnagyobb élmény számomra. A tökéletes felszereltségen kívül, (pl.: hőkamera, 3D-s szkenner), tetszett az a nyitottság, ahogyan bepillantást engedtek nekünk a fogtechnikus képzéstől az asztalosképzésig mindenbe. Megtudhattuk, hogy ide is várják a külföldi hallgatókat a következő hiányszakmákba: pék, elektrotechnikus, építőipar.
Napi programunkká vált a város körbeszelése, aminek minden szegletére kiváncsiak voltunk ma is. Természetesen levontuk a következtetéseket is a szakmai újdonságokat illetően egy valódi hagyományos német konyhát képviselő étteremben.

6. nap: 10.09. péntek
Az OSZIMT nevű orvosinformatikai szakképző iskolában kezdtünk. Ismét a különféle projektek ismertetése kapta a főszerepet. Emellett megtudhattuk, hogy az említett szakterületen, annak speciális mivolta miatt nem folyik duális képzés. A diákok az iskolában vannak gyakorlaton. Előadónk arra biztatott bennünket, hogy vegyük fel vele a kapcsolatot, mert szívesen működne együtt velünk projektekben. Mi is visszajeleztük neki ebbéli szándékunkat, hiszen iskolánkban is
folyik elektroműszerész képzés, mely rokon szakmacsoport.
Egy spanyol diák, Juan José várt ránk a GEB irodában délután. Megosztotta velünk mobilitási tapasztalatait. Már egy éve van Berlinben a cég közbenjárásával, s elektroműszerésznek tanul. Azért került ide, mert odahaza nagy a munkanélküliség náluk és hangtechnikusként nem tudott elhelyezkedni. Ekkor találta ki, hogy külföldön fog szerencsét próbálni és keresett ehhez egy európai úniós támogatást, melynek első állomása volt, hogy 4 hónapig tanulnia kellett a németet. Thejobmylife.de weboldalon keresztül jutott ehhez a páratlan lehetőséghez. Diákjainknak azt üzente, hogy induljanak el a nagyvilágba, legyenek nyitottak, motiváltak és tanulják az idegen nyelveket.
Egy arab étteremben fogysztottuk el különleges vacsoránkat, majd megbeszéltük a hét eseményeit. A társalgás és e remek programsorozat zárásaként megkaptuk Europass mobilitási igazolványunkat. A tanulmányút legfőbb hozadékai a következők voltak számomra: nyitni kell még inkább a projektmódszer irányába, a multimédiát segítségül kell hívni a külföldi kapcsolattartáshoz, bátran bele kell vágni a pályázatírásba, a probléma csak megoldandó feladat, motiváljuk kiutazásra az idegen nyelvet beszélő diákjainkat, mert sok a hiányszakma odakint és nagyon várják a külföldi munkaerőt is.

7. nap: 10.10. szombat
Az EasyJet pontban délben repített bennünket haza szeretteinkhez, hogy már az ebédet a társaságukban fogyszthassuk el. Egyik szemünk örült, s a másik sírt, hiszen véget ért a csodás pedagógiai és kulturális körutazásunk. Egyben azonban biztosak voltunk mégis: méghozzá abban, hogy megpróbálunk kapcsolatban maradni egymással, mert mindannyian terveket szövögettünk arról, hogyan tudnánk a jövőben együttműködni a szakmáinkban. Rájöttünk, hogy sokat tudnánk egymástól tanulni, s közösen segíthetnénk diákjaink boldogulását.
Köszönöm iskolám vezetőségének, Kocsi Tamás igazgatónak és Jámborné Kormos Györgyinek, Nagy Ágiéknak és Güntheréknek, hogy ilyen kiváló pedagógus kollégákkal ismertettek össze és az utazást, melyről rengeteg szakmai üzenetet és motivációt hozhattam haza a hátizsákomban!